Szofi baba születése (2015. január 29.)

Szofi baba születése úgy kezdődött, hogy 2015. január 29-én reggel fél 6-kor elfolyt itthon a magzatvíz, de mivel szerencsére amúgy is mentünk volna be a kórházba éppen NST-re így kapóra jött :). Elpakoltunk még egy pár dolgot a kórházas táskába és amíg Jani sűrűn rakosgatta elfele a dolgokat, amiket kurjantottam, addig én a WC-n ülve szedtem lefelé a rózsaszín körömlakkot a körmömről, mert így csak nem jöhet a világra a kislányunk, hogy igénytelen a körmöm :D Jah és mindezt azért a WC-n ülve, mert folyamatosan csordogált a magzatvíz, és nagyon rossz érzés volt felkelni, mert olyan volt mintha pisilnék befelé :) Utána bementünk a kórházba és mondták, hogy igen, valóban magzatvíz és hogy ebből baba lesz (Juuuhhhúúú :) )

Megvizsgált az ügyeletes orvos és mondta, hogy két ujjnyira vagyok kitágulva, úgy, hogy alig volt valamiféle fájásom. Az orvosok úgy néztek rám, mint valami UFO-ra. Mondták, hogy ez így nem állapot és gyorsan benyomtak egy oxitocin injekciót, hogy beinduljanak a fájások. Nah arra meg úgy reagáltam, hogy szinte azonnal 1,5 perces fájásaim lettek :) Mondtam, hogy akkor kérném az epidurálist, de rögvest :D

Megkaptam ezt az orvosok által előállított csodaszert és már jöhettek is a tolófájások. Szépen haladt lefelé a babuci, amikor is meggondolta magát és elfordította úgy a fejét, hogy nem tudtam megszülni hüvelyi úton, így meg kellett császározni 13:36-ra már meg is született a mi kis drágánk, aki a Gál Szófia Zoé nevet kapta (2870 gr-mal és 47 cm-rel)

Már a szülőszobában odaadták, hogy szopizzon és ott alukált rajtam egy jó darabig. Az első éjszaka még nem aludt velem, hogy egy kicsit ki tudjam pihenni a szülést. Nem nagyon szerettem a kórházban lenni, mert besebesedett a mellbimbóm, meg mindenféle hülyeséget mondtak, hogy így szoptassak, úgy szoptassak, felcsapja a nyelvét, fel kell vágni a nyelvét, ha nem eszik, akkor majd szondázzák, meg ilyen finomságok, amitől teljesen kikészültem kb. a második nap végére. Utána az egyik szoptatós nővér az utolsó éjszakán "leboltolta" az egyik kismamával, hogy adja el nekem az egyik bimbóvédőjét, amivel láss csodát úgy szopik az én kislányom mint egy angyal :) Február 2-án végre hazaengedtek, mert szerencsére nem volt olyan sárga, hogy ne jöhessen haza. Teljesen meglepődtem, amikor teli torokból hosszan ordított, ha megetettem, ha egyáltalán bármit csináltunk vele. A végén kiderült, hogy a meleget imádja és fázott addig, amíg be nem csavartuk egy nagyon finom, puha, meleg polár takaróba, amit Kerianyutól kaptunk. Miután ez megtörtént ébreszteni kellett mind kétszer a szopizáshoz, mert magától nem ébredt volna fel, nekem meg szétdurrant volna a mellem :D 3 óránként keltem, etettem, mert nem nagyon kelt még fel magától, ami valószínűleg betudható a kis sárgaságnak is, de majd kialakul :)