Hol is kezdjem? Nem egyszerű...nagyon nem egyszerű. Tudtam, hogy nehéz lesz, de erre nem lehet tudatosan felkészülni… Pedig nem nehéz eset napközben Hédi, de éjszaka… Szofit meg lehetett győzni, hogy szépen forduljon az oldalára, cumikázzon és aludjon. Hédi olyan mintha csak azért is dacolna velem, hogy márpedig ő nem fog aludni, hiába próbálom pozícióba tenni :) Ezt a cuki képet összehasonlításképpen csináltam :) Egyszer nagyon hasonlítanak egymásra, egyszer meg nagyon különbözőek :) De mind a ketten hipercukik <3
Hat hónapos státuszon Hédi 6020 gramm volt és 63,5 cm. Két hónappal előtte 5050 gramm és 61,5 cm. Előtte 4 kg körül volt. A doktornő azt mondta, hogy két hónap alatt 900 gramm az kevés, úgyhogy kezdjem el sinlaccal etetni délben… Mondtam oké, megpróbálom. Az igazat megvallva eszemben sem volt a 4 hónapos gyerekemet tápszerrel etetni, mert tudtam, hogy van tejem :) 5 hónapos elmúlt, amikor gondoltam megpróbálom, hátha jobban alszik :D Háhh a gyermekünk kb. szemen köpött vele, hogy mi ez a ***? Tehát nem is erőltettem, inkább elkezdtem Lactamilt inni (szörnyű rossz íze van), Lactamil műzlit enni és nagyon megeredt a tejem, már nem is kellett esténként esetlegesen 30 ml-vel pótolni, teljesen elég volt neki, amennyi volt :) A hat hónapos státuszon mondtam, hogy nem fogadta el a sinlacot, de szerencsére nem érdekelte a doktornőt, és már azt sem mondta, hogy most kevés lenne az 1kg-os hízás. Hozzátáplálás elég nehezen indult, mert még nem állt rá készen 6 hónaposan. Amikor erre rájöttem, nem erőltettem. Volt elég tejem, jól érezte magát, hát akkor majd megeszi, ha akarja. Mindig kínáltam neki, de ha nem kérte, nem erőltettem. Aztán egyszer csak mégis elkezdte 6 hónapos kora után valamikor. Persze nem az almalé vagy almapüré jött be neki, amit előtte fél órán keresztül csesztettem :D Alma megsütése, hogy finom édes legyen, naaa perszeeee :D Az alma-őszibarack bolti püré jött be :) Mivelhogy ilyenkor nincs őszibarack… Utána csináltam simán krumplipürét, háhhh az se kellett (mondjuk kinek kellene?). Utána csináltam répa-krumpli pürét, azt is szerette, azonban nagyon megfogta a hasát, így az most szüneteltetve van. Most éppen az alma-banán kombinációt eszegeti nagy hévvel :) Egyáltalán nem úgy eszik mint Szofi (vagy csak nem emlékszem rá :)). Először a szájára kell kenni egy kis mennyiséget, hogy megnézze mi az. Aztán ha tetszik neki, akkor nyitja ki a száját és kb. a nyelvére kell kenni, hogy nyelje, mert különben felét nyeli, felét kifele tolja :) De persze egyre ügyesebb, szerintem hamarosan rá fog jönni, hogy hogyan nem pocsékol :D
Egy nappal fél éves kora előtt hasra fordult a kis drága :) Megvan a torna jó hatása ;)
Az éjszakák valami katasztrofálisak :D Feladtam már a legnagyobb elvemet, mégpedig, hogy nem alszik velem a gyermek, de lehetséges, hogy mégsem kell feladnom, mert megkértem Janit, hogy „költözzön vissza” hozzánk, mert így nem bírom… Valószínűleg azért is tudta annak idején jobban megnyugtatni Szofit, mert hozzászokott, hogy az apja is felveszi hetente többször is éjszakánként, nem csak én. Hédi meg ahhoz szokott, hogy szinte csak én vagyok. Amikor már nem bírtam, akkor vittem át Janinak, de nála meg nem tudott megnyugodni, tehát ugyanúgy nekem kellett csinálnom. Egyszerűen nem tudok normálisan aludni, ha ott van velem. Mondjuk már jobban aludtam, mikor huzamosabb ideig aludt velem, de kiállt a kezem, félek, hogy a kutacsát benyomom a könyökömmel, hogy véletlen ráfekszem (amúgy nem feküdnék rá) és állandóan feszültség volt bennem emiatt. Nem erre lettem kitalálva, hogy a gyerekeimmel együtt aludjak :D De ha legalább Hédi full nyugodtan, mélyen, meg se nyikkanva aludt volna így, akkor nem érdekelne, úgy aludnék vele, mint a sicc. De neeeem!! Forgolódik, nyefeg, tekereg, sír, kiabál, beszélget, berreg a szájával, mikor mit csinál. Szóval neki se jobb velem aludni, csak annyi a könnyebbség, hogy nem kell állandóan felállni, visszaadni a cumit. Persze erre rátesz egy lapáttal, az hogy jön a foga, így folyik az orra, ami bedugul és nem kap levegőt, emiatt nem tud visszaaludni… Mára (2018.02.23) hála a jó égnek az egyik foga áttörte az ínyét! Ezt megelőzte két szörnyűséges (igen, lehetett fokozni) éjszaka, ahol az üvöltést és a lázas állapotot Nurofennel kellett kezelni… Mindig azt gondolom, hogy Szofival könnyebb volt, aztán visszaolvasom a blogot és szinte ugyanaz volt vele és, csak valószínűleg ezt elfelejti az ember. De amikor benne vagyunk, akkor naagyon nehéznek tűnik és soha véget nem érőnek. Igazán nem tudom, hogy miért kell egy kisgyereknek az első életévébe ennyi mindent belesűríteni… Nálunk volt hasfájós időszak, aztán mire annak vége lett, kezdődött a fogzás és vele együtt szinte szimultán a mozgásfejlődés. Mindezt megfejelve egy full feszes gyerekkel, aki nem tud magától elaludni, mert az egész teste be van feszülve… Hát nem egy leányálom :) Persze semmire nem cserélné az ember, de ez az első egy év, olyan „legyünk már túl rajta” :) Hátha most már egy kicsit könnyebb lesz, hogy átjött Jani ;) Majd beszámolok róla!
Szofinak 2018.01.25-én volt a 3 éves státusz vizsgálata. Tartottam tőle, hogy majd nem lesz együttműködő, nem fog válaszolni és majd nem lehet semmit kihúzni belőle, de szerencsére egy héttel előtte volt nálunk a védőnő éppen emiatt (meg Hédi miatt is jönnie kellett), így semmi probléma nem volt :) Megmérték a vérnyomását, megnézték a hallását és a látását. Először volt a vérnyomás mérés, ami egy régi műszerrel zajlott, amiben higany volt (szerintem ez tuti a gyerekek miatt van, mert azt szokták nekik mondani, hogy kígyó megy benne :D). Utána volt egy könyv, amiben a tárgyakat kellett felismerni a 3 éveseknek, de egyben a 4 éveseknek az is volt a feladat, hogy felismerjék a színeket. Kíváncsiságból megcsináltatta Szofival a színeset is, és csak a sárgát nem tudta elsőre eldönteni, így kb. a 4 éves státusz is megvolt :D Utána elővette a látásvizsgálós lapot és közelről kérdezgette, hogy mi van rajta, utána pedig a vizsgáló két végébe álltunk és felváltva letakart szemmel kellett megmondani, hogy mikor mire mutat a védő néni. Egyedül az utolsó sorban lévő picike széket nem sikerült megmondania, de olyan távolságból nekem az egy 4es volt :D (ő meg még nem ismeri a számokat). Aztán következett a hallásvizsgálat, amely során egy fülhallgatót tett a fejére és jeleznie kellett, hogy melyik oldalon hallja a hangot. Egyszer csak megszólalt a vizsgálat közben, hogy ez a „hová mégy te kis nyulacska”. Azt hittem, hogy gyerekek énekelnek, de neeem! Egy digitális hang (csak hang, nem ének) játszotta a dallamot és ő felismerte! Annyira kis okos! <3
Szofi nagylány lett, elkezdte az ovit. Pontosan 8,5 napot járt, azóta itthon van, mert lebetegedett. Úgy volt, hogy Bellával együtt kezdenek, de sajnos beteg lett, így ő egy héttel később kezdett (és 3 napot járt). Első nap ott voltam egész délelőtt és ebéd után hazajöttünk. Udvaron a kicsi lánykámnak az volt az első húzása, hogy fellökte Pálmát. Se szó, se beszéd… Azt mondta, hogy ez azért történt, mert az útban volt és nem ment arrébb. Én meg megmagyaráztam neki, hogy elég nehéz arrébb menni, ha meg sem kéred rá (ja és persze nem is látszott, hogy most ő ki akar jönni a faházból). Bocsánatot kért (azt hiszem), de én biztos :). Második nap egy órára maradtam és ebéd előttre kellett volna visszamennem, de szólt az óvó néni telefonon, hogy megbeszélte Szofival és elég ebéd után jönnöm :) Harmadik nap már reggel elbúcsúztam pár perc után és ott is aludt. Következő héten Bella elkezdett beszokni Erikával, szerdán már ott is aludt Bella is. Még szokniuk kell egymás társaságát, mert szét lettek „altatva” legelső nap, mert nem bírták abbahagyni a dumálást :D Az óvó néni azt mondta, hogy egymás kedvére pakolják szét a játékokat Bellával :D Elrontja Szofi Bellát, mert náluk egyáltalán nem ez a módi. Mondjuk nálunk sem, de nincs (vagyis eddig nem volt) olyan nagy hangsúly fektetve az összepakolásra (én elpakoltam mindent), mint mondjuk Erikáéknál. Tehát szerdán még mind a ketten voltak, de estére már Bella nem volt jól. Aznap volt a szülői is, ami másfél órás volt. Azt mondták az óvó nénik, hogy várjunk el többet a gyerekektől mind öltözködés, vetkőzés, evés, pakolás mind pedig önellátás területén, mert persze segítenek, de nincsenek elegen ellátni egy 20 fős csoportot, ha mindegyiknek segíteni kell mindenben. Van benne igazság, de szerintem egyszerre túl sok mindent várnak el (inkább fokozatosan kellene ezt elvárni tőlük), főleg, hogy nagy életkori különbségek vannak a csoporton belül, tehát van, aki most töltötte a hármat és van olyan, aki már 4 éves is elmúlt. Nagy problémaként fogalmazódott meg továbbá az, hogy betegen viszik a gyerekeket, akik lefertőzik a többit. Az az igazság, hogy ezzel csak félig tudok egyetérteni. Egyik oldalról, persze ne vigyük, ha már rosszul érzi magát, csillog a szeme, lázas, egész nap köhög, annyira folyik az orra, hogy kifújni már nem tudja, hanem porszívózni kellene, napjában többször. Ellenben, ha csak kicsit folyik az orra, de amúgy teljesen jó kedélyű, akkor miért ne mehetne? Rosszabb neki itthon, ahol nem lehet lekötni, hisztizik szinte egész nap és a visszaszokás is nehézkesebb ennyi idő után. Másfelől pedig ezek a gyerekek már akkor is fertőzhettek, amikor még semmi nem látszódott kívülről. Persze nekem is rossz, hogy most egy hétig itthon kellett tartanom és emiatt lemaradt a farsangról (de ha jól tudom lesz pótfarsang), de nem is mertem vinni, mert hétvégén lesz Krisztiék lagzija és addig nem kellene már mást összeszedni :) Tehát így áll Szofi az ovival :) A bölcsit nem nagyon szokta emlegetni, valószínűleg, ahogy Mariann mondta, ő már lezártnak tekinti azt a korszakot és ő már nagylány :) Alig várom, hogy vége legyen ennek az influenza szezonnak és belerázódjunk a „szürke” hétköznapokba :)
Szofi most egészen hisztis kezd lenni, persze csak akkor, ha mind a ketten itthon vagyunk. Ha csak az egyikőnk van vele, akkor általában jól viselkedik, habár már az apját mostanság többször felhúzza :) Átérzi már miért is szoktam többször kiakadni :D most hogy többet van vele… Sokszor elég neki, ha megkérdezzük, hogy szeretne-e egy ölelést (ehhez persze meg kell magam erőszakolni :D, mert legszívesebben én is ordítanék, ami néha meg is esik…), de valamikor ez sem hatásos… Az sem, ha hagyjuk hisztizni, mert egyszerűen képtelenség kivárni, míg abbahagyja.
Szofi mondásai:
-
2017.11.06 Chocapic evés közben: Nézd Apa! Felkakajósodott!
-
2017.11.08 : Mi megyünk kirándulni Hédi! Te is jössz? Akkor gyere, elviszünk téged is!
-
2017.12.13 Szívecskéket ki akarom venni a lyukasztóból: Nehogymá« felvegyed! Az szépen ottmarad!
-
2017. decemberében valamikor a kádban ülve: Én itt csücsörgök!
-
2018.01.21 Vikiékkel elmentünk korizni és mindenki nagyon élvezte. Ani Mama megkérdezte, hogy hogy ment a korcsolyázás, ezt válaszolta: Egész jól ment ;)
-
2018.01.21 Szofi Janinak: Miért vetted ezt fel kisfiam?
-
2018.01.27 Szofi csendben szedegeti lefelé a koszt a virágról, amit délelőtt szedtek.
Mama: Mit csinálsz Szofika?
Szofi: Leszedem a sárát, mert már nagyon becsúnyásodott!
-
2018.02.23 Első fog - bal alsó