Szofi 2,5 elmúlt 2017. július 29-én, előtte három nappal pedig megszületett a kistestvére, Gál Hédi Nóra 2017. július 26-án, 2470 grammal és 47 cm-rel :)
Kicsit most a babavárás második feléről fogok írni, ha nem haragszol meg Szofikám ;) az nálad úgyis kimaradt, bár ehhez képest szinte eseménytelen volt :)
Ahogy már említettem, ezt valóban terhességként éltem meg, hiszen amikor elmúltak a kis barnázások, letelt a 12. hét, akkor jött a derékfájás, majd a vége felé a sehogy sem kényelmes alvás és a gyomorsav... Természetesen megint mindenki azt gondolta, hogy ikrekkel vagyok terhes... Igazából már nagyon unalmas volt azt hallgatni, hogy úúúú mekkora a hasad, bár most legalább sokan hozzátették, hogy csak a hasam nagy :D Iszonyatos meleg volt, hőhullámokkal, hőségriadóval és nagy viharokkal. Szofinak is mindig azt mondtam, hogy majd akkor fog érkezni a tesója, ha nagyon meleg lesz és hát a szegedi boszorkánynak megint igaza lett ;) Zoárd úgy vállalt el, hogy ha nem bújik ki július végéig, akkor átad az egyik kollégájának, aki nem lesz szabadságon. Hát erre nem került sor :D Kb a 34. héten voltam növekedési kontroll UH-on a klinikán, mert előtte úgy látta, hogy nem korának megfelelő a haskörfogat. Mivel ő szabadságon volt, az ügyeletes, Erdődi Balázs nézte meg a leletet és azt mondta, hogy menjek vissza hétfőn magzati echora, amit Orosz Laci csinál, hogy megnézze a szívét és a tüdő artériát, mert ő meg abban látott eltérést. Szóval minden hétre akadt valami, amin izgulhattunk. Szerencsére a magzati echon mindent rendben találtak, így a 35. hétre írt elő NST-t Zoárd, ami szintén a klinikán volt. Az a lelet megint nem nyugtatott meg, mert magasabb fordulaton pörgött Hédi szíve, mint ahogy kellene, de nem vészesen, így pár nap múlva megint visszahívott NST-re. Az meg "jégcsapos" lett... Még egy NST vasárnap délben a klinikán, ami tökéletes lett :) Kedden este kellett felhívjam Zoárdot, hogy beszéljen Orosz Lacival meg egy időpontot szerdára áramlási UH-ra. Szerdán reggel mit sem sejtve mentünk Janival UH-ra, mert meg akartuk beszélni, hogy akkor hogyan is fog zajlani, ha esetleg nem lesz itt, mikor érkezik a kislányunk... Az UH-on azonban azt mondta Orosz Laci, hogy még most jók az értékei, azonban nem várná meg, amíg rosszabb lesz, mert már elkezdett romlani. Kérdezte, hogy érzem-e a magzatmozgást, és sajnos azt kellett, hogy mondjam reggel óta nem túl aktív a mi kisbabánk... Zoárd megvizsgált utána és mondta, hogy teljesen zárt a méhszáj, és az előző császár miatt nem szerencsés indítani a szülést, így ő a császárt javasolná még aznap, hogy nehogy belekakiljon a magzatvízbe, vagy valami más baja legyen... Utána mondta, hogy még jó, hogy egy percig sem vajúdtam, mert nagyon el volt vékonyodva a hegem és nem bírta volna :(
Így hazamentünk, kibőgtem magam a kocsiban, hogy nem tudtam Szofival megbeszélni alaposan, hogy mi is fog történni és hogy egy pár napig nem leszek. Csak emiatt esett rosszul ez a hirtelen dolog :) de tudtam, hogy nagyon okos és értelmes kislányunk van, aki megérti, hogy mi történik vele, meg beszéltünk is róla, csak előre nem akartam terhelni a kis lelkét, hogy nehogy idő előtt felzaklassa. Mondjuk, ha magától indult volna be, akkor sem tudtam volna megbeszélni vele, de mindegy :) Szerencsére anya is épp indult Szegedről, hogy segítsen nekünk, így nyugodtabb voltam, hogy ketten Szofival, meg Janival jól meglesznek, amíg a kórházban leszünk és így is lett, bár arra nem számítottunk, hogy 11 napig kell kibírni :( Tehát hazajöttünk, hogy összekészüljek és majd 2-re visszamenjek. Jani addig visszament dolgozni, de kb már fordulhatott is vissza, mert felhívott Zoárd, hogy menjünk délre, mert felszabadult egy időpontja és akkor megcsinálná. Gyors zuhany, borotválkozással egybekötve :D Hát nem lett életem legszebb műve, de tükörből megteszi :D majd a szülésznő úgyis javít rajta :D Sajnos a fogadott szülésznőm éppen nem ért rá, mert családi programja volt, így Zoárd asszisztense Györffy Móni lett a szülésznőnk. Megcsinált mindent a szülőszobán, amit ilyenkor szoktak és türelmesen vártunk a császáros szobában Janival együtt. Kb fél 3 körül kezdődött a műtét, felültem az asztalra és előre kellett volna hajolnom, hogy a hátam teljesen ívbe hajoljon, azonban egy pontot túl nem ment, hiába próbáltam. Aki szúrta a spinális érzéstelenítőt így nem nagyon találta el, hogy is kellene. Segítségére sietett egy asszisztens, aki teljesen előrehajtott, hogy meg tudja találni a jó helyet. Hát alig kaptam levegőt, mert az állkapcsom teljesen nekinyomódott a mellkasomnak, így csak orron keresztül tudtam levegőt venni, ami a terhesség ezen szakaszában már elég nehézkes :D de csak sikerült... Néha éreztem egy kis húzást, meg spriccelgetett az aneszteziológus, hogy mikor érzek hideget, mikor nem. Nem tudom mi volt a jó válasz, de semmi reakciója nem volt, így be voltam tojva, hogy valami nem sikerült, de mint kiderült, akkor már fel is voltam vágva :D tehát csak folyamatosan ellenőrizte, hogy nem érzek-e valamit (gondolom én :)). Amikor kivették (15:18), odatették az arcomhoz és össze-vissza puszilgathattam a kis fejét :) Teljesen szürreális élmény volt :) Szofit csak egy pillanatra láttam, nem puszilhattam meg. Még jó, hogy ez megtörtént, mert másnap reggelig nem is láthattam... :( A műtét után 12 órán keresztül nem lehetett megemelnem a fejem, bár szerintem sajnos megtörtént, mert az 5. napon megint hihetetlenül elkezdett fájni a fejem, mint Szofival (csak akkor már itthon voltunk).
Addig nem is láttam a mi kis drágánkat, utána 5 óra körül levittek osztályra és már nem bírtam tovább, szinte azonnal mentem megnézni a kincsünket, mert akkor már fájt a szívem és nagyon hiányzott egy darab belőlem... <3 Amikor megláttam a thermo ágyon, elsírtam magam, hogy mennyire picike :D de ez kb csak az első sokk hatása miatt volt, mert nagyon hamar megszoktam :) Hosszra amúgy is akkora mint Szofi volt, csak egy kicsit vékonyabb :) Ott ültem és néztem, ahogy alszik, míg etetés idő nem lett és akkor végre magamhoz szoríthattam és segítettek cicire tenni. Azt gondoltam, hogyg hátha olyan a szoptatás, mint a biciklizés, hogy nem nagyon lehet elfelejteni, de sajnos nem egészen olyan :) Újra kell tanulni, alkalmazkodni, összeszokni az új babával, mert csak régen volt... De szerencsére gyorsan egymásra hangolódtunk és 2-3 napon már semmilyen pótlásra nem volt szükség, mert mindent fedeztem ;) Jó volt a tejfakasztó, ugye Jani? :D Még aznap délelőtt elengedték hozzám osztályra, mert tökéletesen rendben volt és azóta is együtt vagyunk. Rosszul voltam, mikor megtudtam, hogy mivel 2500 gramm alatti súllyal született, így a kórházi protokoll szerint 11 napig kötelezően bent kell maradnunk, teljesen mindegy, hogy mennyire jók az eredményeink. Most nem akartunk külön szobát, mert legutóbb se volt sok értelme, csak depressziós lettem tőle... Mondjuk az influenza járvány miatti beteglátogatási tilalom is biztos rátett egy lapáttal :D Teljesen jó szobát kaptam, a leghűvösebb volt az osztályon, minden orvos úgy jött be, hogy ott milyen jó idő van, bár a hőség csúcsán már ott is meleg volt... Hárman voltunk egy szobában és két nap után engedték haza az egyiküket, mert már május 1-je óta bent volt a koraszülött kislányával. Akkor kicsit tartottam tőle, hogy kit fognak helyette odatenni, de szerencsére megint jó szobatársat kaptunk Judittal, méghozzá Anitát, akinek a kisfia Danika lábbal előre látta meg a napvilágot a 33. hétre :) Segítettünk egymásnak, vigyáztak Hédire, amíg zuhanyoztam, beszélgettünk és így nagyon hamar eltelt az a 11 nap. Anyáék Szofikával minden nap bejöttek meglátogatni délelőtt és délután, kivéve a nagy hőséget, amikor csak délelőtt jöttek (1-2 nap). Szofi nagyon aranyosan viselkedik Hédivel, simogatja, puszilgatja, tologatta a kórházban és mindenkinek elmondta, hogy az ő tesója és hogy hozott neki matricás kifestő könyvet, meg hogy milyen kicsi a pelusa :D
A kórházban meglátogattak minket Ancsáék, Erikáék, Vikiék, Nikiék és Krisztiék is, hoztak finomságokat (jegeskávét!! ohh annyira hiányzott már :D, kekszet, túró rudit, gyümölcslevet) Hédinek, meg Szofinak is ajándékot :) Pénteken megkérdeztem az orvosoktól, hogy másnao körülbelül mikor számíthatunk a zárjelentésekre. Azt mondták, hogy 2 előtt biztos nem, ehhez képest 11kor jött a gyerekorvos a zárójelentéssel, utána átmentem a vizsgálóba az enyémért, ami szintén kész volt már :D Alig hittem a szememnek :D Még jó, hogy ebédet még kaptam, mert éhen vesztem volna, mire Jani odaér :D Összepakoltam a cuccainkat és mire jött Jani még kész se lettem :) Végre hazamehettünk :) Olyan jóóó volt hazaérni, anya mindent tökéletesre suvickolt és pakolt, így olyan volt, mintha egy luxusszállodába értem volna haza :) Csillgott-villogott minden!
A szopcsi egyre jobban és gyorsabban megy a kisasszonynak :) Vannak nehezebb és könnyebb napok, de általában véve elmondható, hogy rendkívül jó fej baba :) Ha nem fáj éppen a pocakja, ami random jön rá 1-1,5-2 óra keretében, akkor csak eszik és alszik, max. mostanában nézelődik már egy pár percet, de tényleg nem sokat :D Itt tartunk most 2017. augusztus 15-én, egy nappal Hédi kiírt dátuma után :)
Ejstünk pár szót a mi nagylányunkról is, hiszen mégis az ő nevét viseli ez a blog :) Néhány aranyköpését most is feljegyeztem, de sajnos nem tudom már az összeset, mert szinte minden nap mond valamit, amitől elolvadunk (vagy épp a falnak megyünk :D)
- 2017.03.23: "Büdi szagot érzek" - azóta ezt többször is hangoztatja különböző formákban, mint pl. Mi ez a büdi? vagy Mi ez a szag? (Az illat is szag neki, természetesen :))
- 2017.04.12: "Én nagylány vagyok! Tudok egyedül csavarozni, meg kalapálni, meg, meg őőőő csavarozni :D" Janival együtt bútort szereltek össze és Fecitől meg anyától kapott egy szerszámkészletet, védősisakkal :D
- 2017.04.11: "Nem akarom abbahagyni a hisztit!"
- 2017.04.15: Jani: "Segítsek? "
Szofi: "Nem, köszönöm! :)"
- 2017.04.16: Én:" Anya, olyan meleg vizet csináltál, hogy meg lehetne koppasztani Szofit!"
Szofi: "Mama, miért koppasztottál meg??"
- 2017.04.17: Reggelinél minden előzmény nélkül: "Feci papa a kakához nem nyúlunk! Mert veszélyes!"
- 2017.04.29: Este pizsifelvétel közben: "Apa! Ilyenkor nem nézünk formákat!! (A forma Szofinál a Forma 1-et jelenti, attól fgtlenül, hogy az apja focit nézett a telefonján :D)
- 2017.05.06: "Anya legközelebb ne legyél ilyen haragos!"
- 2017.05.22: Kaputelefonba: Helló, Tesó!! Várjál kinyitom a kaput!; máskor: " Helló Sanyi, na helló!"
- 2017.05.23: Jani: "És ha azt mondom, hogy Hé Dia, a papucsomat hozd ide légyszi, akkor ki fogja hozni?" Szofi csöndben kotorászik a cipők között és odavitte az apjának a papucsot :) (Persze én közben mtam, hogy biztos, hogy a lányai közül fogja vinni valamelyik :D)
- 2017.07.18: "Ha megszületik Hédi nem lesz aludás!! Nyivákolás lesz :D" Azóta minden aludás és aludós (alvás és alvós helyett :D)
Szofi Hédihez képest annyira naagy :) Sejtettem, hogy ez lesz, de átélni mégis furcsa :) Olyan nagylány, Hédi meg olyan mini :) Mondjuk most már belekezdtem a felhízlalásba, így gyorsan változik :D Én mindenkinek mondom, hogy nem bent növesztem a lányainkat, hanem kint :D Szerencsére a bölcsi szünet is pont jól jött ki 27-től volt augusztus 3ig, így majdnem végig otthon volt Janival meg anyával, amíg mi a klinikán voltunk. Augusztus 8-án elmehettünk mostanában utoljára Fruzsihoz fényképezkedni a már 4 tagú családunkkal :) Már alig várom, hogy készen legyenek a képek, mert Szofika is annyira cuki volt a fotózáson :) Hédit Szofihoz hasonlóan, kétszer kellett megtölteni :D, hogy nyugodtan "aludós" pózba vágja magát :D
Jelenleg rajta vagyunk, hogy Szofit leszoktassuk a pelusról és amikor nincs rajta, még nem volt baleset, de nem is mondja legtöbbször, csak látom, hogy fogja a fenekét és rákérdezek és akkor mondja, hogy igen pisilnie kell :) Ma reggel pl. pelenka nélkül ment a bölcsibe, de alváshoz még nem mertem levenni róla (majd fokozatosan), bár már több napja száraz reggelre a pelusa, de mindig mondja, hogy szeretne felvenni. Azt szoktam neki mondani, hogy pöttyös a feneke és inkább most ne vegyünk fel, mert a tipikus "nagylány vagy már" szöveg nem jön be nála :D